Bernáth László

Az angol nyelvű „Ki kicsoda Európában” című kötet magyar szerkesztői megtiszteltek azzal, hogy engem is beválogattak a tekintélyes kötetbe. A születési évemen, állampolgárságomon kívül az áll benne, hogy 1957 és 1996 között újságíró voltam az Esti Hírlapnál, és tanár különböző újságíró iskolákban. Aztán jön a publikációim jegyzéke az 1964-es Iskolák, tanárok, diákoktól az utolsó kettőig: Bevezetés az újságírásba, Tanuljunk könnyen, gyorsan újságot írni.
Ilyen életút után hogyan jut eszébe valakinek scifit írni? Először úgy, hogy már gyermekkoromban Verne Gyula volt a kedvenc olvasmányom, és később, mint filmkritikus, még a gyenge scifiket is érdeklődéssel néztem, nézem meg ma is. Másodszor, az újságírással úgy függ össze ez a műfaj, hogy vagy harminc évvel ezelőtt többször készítettem interjút a pedagógiai tudományok akkor legnevesebb képviselőjével, Kiss Árpáddal. Egy svédországi út után azt mondta, hogy még néhány évtized, és a gyerekek a legtöbbet otthon, a számítógép előtt ülve tanulnak majd.
Ez lett a kiindulópontja ennek a regénynek, amit az olvasó most a kezében tart. Valójában azonban nem a technikai fejlődés várható csodái érdekeltek igazán, hanem, hogy a következő 150–200 évben milyen változások következnek be – vagy éppen, hogy nem következnek be – az emberi kapcsolatokban. Nem is nagyon próbáltam technikai újdonságokat kitalálni, legfeljebb csak annyit, amelynek a csírái már ma is ismertek, legalább a szakemberek előtt. Fontosabb volt, milyen lesz egy család, a tudomány, a jövőbeli helyi és regionális viszonyok között, általában az emberi kapcsolatok sorsa. És hódoltam másik hobbimnak, a történelemnek is. A könyv nem más, mint egyre szélesebb nyomozás a világhálóról valószínűleg elveszett vagy ismeretlen adat után. Ezért hőseim végigvizsgálják az egyiptomi, a kínai, az indiai ókor és az európai középkorvég egyes mozzanatait, majd a huszadik századot Mongóliától a lágerekig. S természetesen egy bontakozó kamaszszerelem sem hiányzik a kerettörténetből. A helyszínek bemutatásának hitelességéhez, remélem, hozzájárultak személyes emlékeim, hiszen kettő kivételével, a megidézett korok mai állapotáról személyes élményeim vannak.